A napokban több jó, és félek, hogy hamvába haló kezdeményezést láttam. Az egyik: A gyerekeket már születésük után közvetlenül, sőt már a mami pocakjában lehetne tanítani nyelvre, pl angolul, különböző célzott hanganyagokkal.
Vannak is ilyen anyagok, elérhetők, mégis a hölgy aki foglalkozik vele, azt tapasztalja, hogy nem érdekel senkit.
Miért hagyjuk mi Magyarok, hogy az a hatalmas tálentum amit kaptunk szétaprózódjon?
Pont 20 éve, 1991-ben végeztem, mint villamosmérnök. Akkor állt le az orosz piac, így nem találtam szakmai munkát, elmentem hát dolgozni egy népszerű mosóporokat forgalmazó céghez. Jártam a boltokat, nagykereket, tárgyaltam pultosokkal és igazgatókkal is. Sokat megtanultam az emberekről az alatt a majd 3 év alatt, amíg ott dolgoztam.
Akkortájt találkoztam egy – szintén népszerű – multi level marketing céggel, és ismét mosóporral, ami ekkor már kezdett otthonos lenni, de nem csak mosóporral, hanem egy nagy oktatási rendszerrel is. Mindig szerettem olvasni, de itt azt javasolták, hogy havonta, vagy hetente olvassak el egy-egy személyiségfejlesztő könyvet. Illetve annyi üzleti kazettát hallgassak meg, amennyit csak tudok. Évekig ittam magamba ezeket az anyagokat, és a sikeres, vagy akkor nálam sikeresebbnek tűnő emberek szavait, történeteit. Az eredménye az lett, hogy abból a visszahúzódó, csendes, parás szemlélődőtől, aki voltam, eljutottam odáig, hogy több száz ember elé ki mertem állni beszélni.
Még egy következménye volt a sok információnak – agymosásnak, ahogy a „hozzáértők” hívták: Nem tudtam már beleférni abba a parancsuralmi rendszerbe, ami engem a katonaságra emlékeztetett sok szempontból, a multi létbe. Azért emlékeztetett a katonaságra, mert itt sem számított, hogy a felettesed – jelen esetben a főnököd mit tud, mit ér, csak a pozíciója, és sok esetben az, hogy melyik országban született.
Egy külhoni főnököm elmondta például egyszer egy csoportgyűlésen, hogy a cég nem azt várja, hogy 12 óránál többet dolgozzunk, 14-et, vagy 16-ot, csak azt várja, hogy jobban szervezzük meg a munkánkat. Ezt egy olyan ember mondta a magyar piacon dolgozóknak, aki nem ismerte egyáltalán a magyar piacot.
Feró, hová lett a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás? Ellopta Marx és a Globalizmus?
Az, hogy nem tudtam beleszuszakolni magam a multi dobozba azzal járt, hogy feleslegesen sok stressz, kudarc és pótcselekvés jelent meg az életemben.
Egyszer egy MLM vezető azt mondta, hogy ha nem tetszik, amit csinálsz, akkor csinálj valami mást. Akkor ezt nagyon nem értettem, ma látom csak, hogy mekkora nagy igazságot mondott. Ha előbb váltok 10 évvel, annyival többet élhettem volna. Mert az a tíz év nem volt igazi élet, csak tapasztalatszerzésnek mondanám. De akkor arra voltam csak képes, amit tettem.
Nem akarom hosszan ragozni: 45 évemből 25-öt tanulással, 12-őt multinál töltöttem. A többiben tanultam is, dolgoztam is.
A 45 év mérlege az lett, hogy van egy szép, szerető és okos párom, két szép és értelmes gyermekem, és szép ősz hajam. Beleőszültem az elmúlt évtizedbe.
A változás 2006-ban indult meg, tudod, amikor az országban meg nem. Akkor otthagytam az aktuális multit, elmentem egy másikhoz, de legfőképp elköltöztünk Veszprémbe.
Veszprém csodálatos város, szépen beilleszkedtünk, és három év után szépen elegem lett a cégből.
Azért írok most olyan sokat a cégekről, mert azt akarom megértetni, hogy hogyan is lettem vállalkozó, és honnan fakadnak azok a célok, amik az idők során kialakultak bennem. És ezt a bejegyzést mindjárt be is fejezem.
Tehát ismét váltani készültem, és nem bírtam a jól kezelni a tényt: Nem vagyok jó multi-man, nem bírom a sokszor felesleges és értelmetlen munkát, a hozzá nem értő emberek beleszólását. Persze, hogy nem csak ilyen emberekből állnak a cégek! Nem is akarom ezt állítani. Sok jó főnököm volt, itt is és az előző cégeimnél is. De ők is teher alatt nyögtek, és volt olyan cégem, ahol a cég fele nyugtatót szedett rendszeresen.
Eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, vagy az angyalok úgy éreztették velem, hogy vagy váltok, vagy meghalok. Lehet, hogy ez lassú halál lesz, de halál. Ezért bármennyire is féltem a bizonytalanságtól, szerettem a munkatársaimat, és a szakmámat is, felülkerekedtem a magamon, és eldöntöttem: megyek. Lehetett volna szebben, gyorsabban, fájdalom mentesebben, de akkor arra voltam képes. 2010 tavaszán elindultam az utamon.
Annakidején, valamikor 2006 vége felé, egy olyan gondolatom támadt, hogy az országban addig nem lesz felemelkedés, amíg az emberek fel nem ébrednek. Amíg a Magyar össze nem fog a Magyarral, és Egy-séget nem hoz létre. Nyolc év kellett ahhoz, hogy az ország egyik fele elinduljon az ébredés útján, a másik pedig észre vegye, hogy ébren van.
Ennek eredményeképpen egy nagy változást kezdeményezett a választópolgárság.
Kérdés csak az, hogy akkor most miért kapjuk folyamatosan a nyakunkba a hidegzuhanyt? Csak azért, mert szúrjuk a drága EU szemét, vagy azért is, mert a mi hazánk sok más embernek is kellene, a makói gázmezővel, a világ legízesebben termő földjével, a világon talán egyedülálló víz kinccsel és a termál hőenergia lehetőségével? Vagy azért is, mert még mindig nem tanultuk meg, hogy hogyan fogjunk össze? Nem tudunk még mindig Egységesen fellépni, együtt igent vagy nemet mondani.
Ha tudnánk, nem lenne kérdés az ország és a deviza hitelesek hitelének megoldása, a hajléktalanok ellátása, a bűnözés visszaszorítása, a multik korlátok közé szorítása, és még sorolhatnám.
Hovatovább nem annak kéne a kérdésnek lennie, hogy mi Magyarok össze tudunk-e fogni, hanem, hogy hogyan lehetne a környező népekkel összefogni, és a Kárpát medencét végre rendeltetésszerűen használva kiépíteni egy össz-kárpátmedencei úniót.
De mi még saját magunknál tartunk. Minden tiszteletem a politikai vezetőké, de nem hiszem, hogy csak tőlük kell várni a sorsunk jobbra fordulását. 22 éve azt várjuk, hogy az aktuális kormány majd megoldja. Megoldja? Magunktól, egymástól várhatjuk.
Egy-ség. Egy-Más. Egy. Mondják, hogy ne azt nézd, ami szétválaszt, hanem ami összeköt.
Azt érzem, hogy amíg nem törekszünk az Egység megteremtésére, és nem ez a szándékunk, a hozzáállásunk, addig zuhany van. Tanító célzattal.
Mi legyen egy első bejegyzésben?
Az első szavaim a hála szavai: Hálát adok azért, hogy lehetőségem van leírni mindazt, ami majd sorra következik, elmesélni a múltat, és megélni a jövőt.
Leírom majd, hogy mi vezetett el idáig, és mi indított arra, hogy a spirituális vállalkozásról blogot indítsak.
Bizonyára fogok írni hideget és meleget is, de nagy szeretettel és izgalommal teszem.
Rajta hát!
