Pozitívgondolkodók

Pont 20 éve, 1991-ben végeztem, mint villamosmérnök. Akkor állt le az orosz piac, így nem találtam szakmai munkát, elmentem hát dolgozni egy népszerű mosóporokat forgalmazó céghez. Jártam a boltokat, nagykereket, tárgyaltam pultosokkal és igazgatókkal is. Sokat megtanultam az emberekről az alatt a majd 3 év alatt, amíg ott dolgoztam.

Akkortájt találkoztam egy – szintén népszerű – multi level marketing céggel, és ismét mosóporral, ami ekkor már kezdett otthonos lenni, de nem csak mosóporral, hanem egy nagy oktatási rendszerrel is. Mindig szerettem olvasni, de itt azt javasolták, hogy havonta, vagy hetente olvassak el egy-egy személyiségfejlesztő könyvet. Illetve annyi üzleti kazettát hallgassak meg, amennyit csak tudok. Évekig ittam magamba ezeket az anyagokat, és a sikeres, vagy akkor nálam sikeresebbnek tűnő emberek szavait, történeteit. Az eredménye az lett, hogy abból a visszahúzódó, csendes, parás szemlélődőtől, aki voltam, eljutottam odáig, hogy több száz ember elé ki mertem állni beszélni.

Még egy következménye volt a sok információnak – agymosásnak, ahogy a „hozzáértők” hívták: Nem tudtam már beleférni abba a parancsuralmi rendszerbe, ami engem a katonaságra emlékeztetett sok szempontból, a multi létbe. Azért emlékeztetett a katonaságra, mert itt sem számított, hogy a felettesed – jelen esetben a főnököd mit tud, mit ér, csak a pozíciója, és sok esetben az, hogy melyik országban született.

Egy külhoni főnököm elmondta például egyszer egy csoportgyűlésen, hogy a cég nem azt várja, hogy 12 óránál többet dolgozzunk, 14-et, vagy 16-ot, csak azt várja, hogy jobban szervezzük meg a munkánkat. Ezt egy olyan ember mondta a magyar piacon dolgozóknak, aki nem ismerte egyáltalán a magyar piacot.

Feró, hová lett a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás? Ellopta Marx és a Globalizmus?

Az, hogy nem tudtam beleszuszakolni magam a multi dobozba azzal járt, hogy feleslegesen sok stressz, kudarc és pótcselekvés jelent meg az életemben.

Egyszer egy MLM vezető azt mondta, hogy ha nem tetszik, amit csinálsz, akkor csinálj valami mást. Akkor ezt nagyon nem értettem, ma látom csak, hogy mekkora nagy igazságot mondott. Ha előbb váltok 10 évvel, annyival többet élhettem volna. Mert az a tíz év nem volt igazi élet, csak tapasztalatszerzésnek mondanám. De akkor arra voltam csak képes, amit tettem.

Nem akarom hosszan ragozni: 45 évemből 25-öt tanulással, 12-őt multinál töltöttem. A többiben tanultam is, dolgoztam is.

A 45 év mérlege az lett, hogy van egy szép, szerető és okos párom, két szép és értelmes gyermekem, és szép ősz hajam. Beleőszültem az elmúlt évtizedbe.

A változás 2006-ban indult meg, tudod, amikor az országban meg nem. Akkor otthagytam az aktuális multit, elmentem egy másikhoz, de legfőképp elköltöztünk Veszprémbe.

Veszprém csodálatos város, szépen beilleszkedtünk, és három év után szépen elegem lett a cégből.

Azért írok most olyan sokat a cégekről, mert azt akarom megértetni, hogy hogyan is lettem vállalkozó, és honnan fakadnak azok a célok, amik az idők során kialakultak bennem. És ezt a bejegyzést mindjárt be is fejezem.

Tehát ismét váltani készültem, és nem bírtam a jól kezelni a tényt: Nem vagyok jó multi-man, nem bírom a sokszor felesleges és értelmetlen munkát, a hozzá nem értő emberek beleszólását. Persze, hogy nem csak ilyen emberekből állnak a cégek! Nem is akarom ezt állítani. Sok jó főnököm volt, itt is és az előző cégeimnél is. De ők is teher alatt nyögtek, és volt olyan cégem, ahol a cég fele nyugtatót szedett rendszeresen.

Eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, vagy az angyalok úgy éreztették velem, hogy vagy váltok, vagy meghalok. Lehet, hogy ez lassú halál lesz, de halál. Ezért bármennyire is féltem a bizonytalanságtól, szerettem a munkatársaimat, és a szakmámat is, felülkerekedtem a magamon, és eldöntöttem: megyek. Lehetett volna szebben, gyorsabban, fájdalom mentesebben, de akkor arra voltam képes. 2010 tavaszán elindultam az utamon.